Íme, egy fordításom, ami szorosan illeszkedik a történethez. (Ha lehet nézzétek el, hogy még nem tökéletes a fordítás.)
Dillon - Thirteen Thirtyfive
A legerősebb ízzel,
A leghangosabb cseppel,
A fej tele,
Nyitott gondolatokkal.
Ön lenne tizenhárom,
Én lennék harmincöt.
Elvesznénk, hogy találjunk egy helyet,
ami elrejt mind kettőnket.
Együtt lenni, de magányosan,
Ahogy a szükség is nőtt.
Barlangba, vagy ólban,
Autóban, vagy az ágyamban,
Egy földi árkon,
Vagy egy sírhalmon.
Egy bokorban, vagy egy fa tetején,
Vagy az Égei-tengeren cselekednénk.
Érted találtam kiskaput,
Egy szénbányánál aljában,
Csak elég egy hely, a karjaidban.
Ha mész,
Hagyd, hogy tudjam!
Egy mérgezett desszert, egy cella,
Talán fröccsen a tinta,
Egy pince, egy kívánságok kútja,
egy háború,
Vagy egy garancia fog gondoskodni rólam.
Találok egy cellát neked,
A börtönben, egy felső emeleten,
Csak elég hely neked, hogy oda a lábad betedd.
Ha mész,
Kérlek had tudjam!
